Donát (9 éves) pályaműve
„A legszebb azonban mégis az, hogy az élet törvénye szerint magunkat is csak úgy menthetjük meg, ha a velünk együtt élő növényeket és állatokat is meg tudjuk óvni.”
Egészen kicsi korom óta óriási vonzódást érzek a hüllők iránt. Ez alapvetően nem a megszokott módon, vagyis nem a dinoszauruszoktól indult, hanem a ma élő gyíkféléket kedvelem a legjobban, különösképpen a gekkókat. Eleinte csak játék gekkókat gyűjtöttem, amiből aztán nagy példányszámú gyűjtemény kerekedett, aztán elsős koromban hatalmas öröm ért: kaptam egy igazi leopárdgekkót!
Na, akkor fogalmazódott meg bennem véglegesen, hogy felnőttként én herpetológus, hüllőszakértő szeretnék lenni. Ezért aztán sokat olvasok a hüllőkről, gyakran járunk állatkertekbe, hüllőházakba, napsütötte területekre, hogy alaposan megfigyelhessem őket.
Magyarországon minden fajuk védett. De nemcsak itthon, számos más helyen is védelem alatt állnak, hiszen a klímaváltozás és az élőhelyek fogyatkozása miatt sok esetben a faj- és egyedszámuk nagyon lecsökkent. Mivel túlnyomó többségük rovarevő, így az egyre többször jelentkező globális rovarpusztulás is kifejezetten fenyegeti a hüllők túlélését.
Az élővilág összetett, egymásra ható láncolatot alkot. A rovarok pusztulása persze nemcsak a számomra kedves hüllőket érinti, hanem az összes olyan fajt, ami rovarevő, köztük rengeteg madarat és emlőst is. A rovarok nem csak táplálékul szolgálnak más állatok számára. Sőt! Egy jelentős csoportjuk végzi a virágos növények beporzását. Ezek a növények, ha elmarad a beporzás, akkor nem hoznak termést. Vagyis ez azt jelenti, hogy ha kipusztulnak a méhek, akkor az ember számos táplálékát elveszíti! Nem lesz többé alma, körte, cseresznye, mandula, káposzta, napraforgó, de a csoki alapanyagát adó kakaó sem, vagy kávé, uborka, paradicsom és még nagyon sokféle zöldség és gyümölcs.
A méhek eltűnése a teljes élővilág vesztét okozhatja. Erre már rengetegen felhívták a figyelmet, és megpróbáltak drónokat, robotméheket bevetni Amerikában és Kínában is. Ez egyrészt nagyon érdekes és okos mentőötlet, engem is lenyűgöz a robotika világa. Talán onnan jött az ötlet, hogy angolul a hím méhet „drone”-nak nevezik! De másrészt soha nem pótolható a természet munkája gépekkel. A drónok nem tudnak mézet előállítani! Szóval ez nem lehet a végső megoldás.
Meg kell menteni a méheket, hiszen a sorozatos elhullásuk egyik fő oka a rengeteg vegyszer, amit a termesztett növények védelmében permeteznek ki. Vagyis csökkenteni kell a kijuttatott szerek mennyiségét. Olyan növényfajtákat kell termeszteni, amelyek ellenállóak a kártevők és kórokozók támadásával szemben. Ezen dolgoznak a növénynemesítők. A drónokat pedig arra lehet majd használni, hogy pontosan annyi vegyszert juttassunk ki és oda, ahol arra ténylegesen szükség van. Így kevesebb növényvédő szer is elegendő lesz ennek a precizitásnak köszönhetően. De azzal is sokat tehetünk, ha minél több olyan növényt ültetünk, ami kedvező a méhek számára. Ebben a családunk is élen jár, sok gyümölcsfát ültettünk már. Ráadásul a nagypapám méhész, így a gondos tartásuknak köszönhetően a mi kertünk sosem marad gyümölcsök és zöldségek nélkül, ráadásul még az egészséges mézet is rendszeresen fogyasztjuk.
Az élet milliárd évek alatt alakult és fejlődött olyanná, amilyennek ma ismerjük. Sajnos azonban sokkal rövidebb idő alatt kaphat végzetes sebeket az ember tevékenysége miatt. Meggyőződésem, hogy csak akkor van jövőnk a Földön, ha sikerül megóvnunk minden elemét ennek az egymásra épülő, csodálatosan bonyolult, élő hálózatnak, melynek tagjai a növények, a rovarok, a hüllők és mi magunk is…
(A gondolataim összefűzésében és legépelésében anyukám segített.)
