Kira (16 éves) pályaműve

Azt mondjátok, értitek, miközben a fületek zárva van. Mi, emberek, elrontottunk mindent, amit csak tehettünk. Következmények nélkül éltünk a mában, és hagytunk egy halott világot a saját gyermekeinkre. Szemünket csukva tartva lépdeltünk a földön, melyet most elborít a szemét. Műanyag zacskókon és csomagolásokon sétálunk a talaj helyett. S azt hisszük, ez jó. Nem nézünk le, nem nézünk semerre. Mert ez nem a mi dolgunk, más majd megoldja. Pedig ennél nagyobb hibát el se követhetnénk. Tennünk kéne azért, aminek köszönhetjük az életünket. De mi csak kihasználjuk s eltiporjuk. Millió dolgot posztolunk ki, és hisztizünk amiatt, hogy a kihalás szélén állunk, mégse teszünk semmit. Letudjuk annyival a környezetvédelmet, hogy kirakunk egy szomorú képet arról, ahogy egy teknős nyakába műanyag akadt. Szomorú fejekkel traktáljuk az internetet, de miért? Hogy elhitessük másokkal, hogy minket mennyire érdekel a környezetünk? Aztán pedig lemegyünk a boltba, megvesszük a műanyagba csomagolt húst, és még a banánt is nejlonba zárjuk, amit aztán úgy engedünk szélnek, mint egy zászlót. Következmények nélkül. Mit sem érdekel minket, hogy merre száll, hova megy… Vagy hogy ki fullad bele. Mi csak kirakunk egy újabb selfie-t arról, hogy mennyire védjük már meg a világot, mert a globális felmelegedés tökre nem menő. Hazugok, képmutatók és divatvédelmezők vesznek körbe minket, miközben mézédes szavakat csurgatnak a fülünkbe. És mi elhisszük. Elhisszük, hogy a változás itt áll a küszöbön, és csak be kéne engedni. Elhisszük, hogy csökken a műanyagtermelés, hogy tisztítják a tengereket, hogy védik az állatokat, hogy bezárják a különböző gyárakat. Mi elhisszük, hogy 10 év múlva még fürödhetünk a természetben. Mi mind elhisszük, hogy minden megoldódik, és az ég újra fénylően kék lesz. Mert elhiszünk minden kellemes hazugságot, amivel nyugtatnak minket. Mert boldogan hajtjuk álomra a fejünket, hogy a jegesmacik megmenekülnek. Miközben folyamatosan pusztulnak el, akár az erdők. Ég a világ, forrong a Föld, kihalnak az állatok, megmérgeződnek a vizek, és mi mit teszünk? Kiposztoljuk a létező összes közösségi oldalra, majd veszünk egy új kollekciós ruhát, amivel csak támogatjuk ezt. Azért, mert hiszékenyek vagyunk. Hiszünk a nagy embereknek, hisz csak ők tehetnek az ügy érdekében. De ez tévedés! Ők nem tesznek semmit. Nem az ő gyermekeik és az ő jövőjüket teszik tönkre. Hanem a miénket. Így nekünk kell lépni, nekünk kell cselekedni. Nekünk kell most egy hangként kiáltani, egy szívként dobbanni; hogy végre ne csupán szálkák legyünk Földünk sebén, hanem ragtapasz. Mert most csupán hazug élősködők vagyunk, akik saját magukat irtják. Térjetek észhez, és keljetek fel a fotelből! Ez nem a területfoglalásról szól vagy egy nép hírnevéről. Nem is a pénzről vagy a hírnévről. Itt az emberiség, a Földünk forog kockán. Nem másik bolygót kellene keresni, hanem ezt az egyet megvédeni. Fel kéne végre fogni, hogy ebben nem a vagyonokat kell látni, amivel egymást szipolyozzuk. Mert értem én, hogy az olaj meg a műanyag is nagy pénz. Értem én, hogy a szívószálból ki mennyit keres. Értem, és nem is érdekel! Mert ez most már nem számít, ez most már nem fontos. Itt nem a pénz, hanem a lét a kérdés! És ha erre nem jönnek az emberek rá nagyon hamar, akkor a millióik, amiken ülnek, már semmire se lesznek jók. Mert a pénz nem termel levegőt, és megenni se lehet. Mert egy kipusztult Föld tetején a milliárdos is elenyészik. Ezt kéne megérteni végre!

Mi fiatalok vagyunk, kezdjük megérteni, hogy az életünk nem egy játék, és nagyobb gondok is vannak a matek egyesnél. És pont ezért kéne lépnünk most nekünk. Mert ezt csak mi értjük meg, csak mi érezzük át. Nekünk kell most egy emberként lépni. Nekünk kell most egyszerre lélegezni. Mert ezért élünk, hogy mindennap küzdjünk. Mert minden nap egy új esély a tettekre. Arra, hogy megtegyük, amire a pénzhajhász hazugok nem képesek. Most rajtunk a sor, miénk a lét. A mi generációnkon áll vagy bukik, hogy lesz-e még több élet. Ez a mi földünk, a mi otthonunk. Kérlek, ne hagyjuk, hogy mások tiporják el.

Szóval kérlek téged, emberiség… légy végre az a felsőbbrendű lény, akinek képzeled magad!