Hanna (13) pályaműve

Az embereknek számtalan fejtörést és problémát okoz, hogy mihez is kezdjenek először, amikor szeretnének hatékonyan a környezetvédelemmel foglalkozni, és a felmerülő kérdésekre, feladatokra megoldásokat találni. „Ez csak egy cigarettacsikk” – mondja több millió ember. „Valamit tennünk kellene, de egyedül nem tudom megoldani.” Vagy „Minek erőlködjek, hiszen együl olyan vagyok, mint csepp a tengerben, így semmi értelme bármit is tennem” – gondolja több százezer másik. Mit is lehet tenni ilyenkor, vagy egyáltalán mivel lehet motiválni a mai fiatalokat és nem fiatalokat egyaránt? Hogyan lehet ma bárkit is megszólítani, és hogyan lehet egy jó ügy érdekében több száz embert valamilyen jó ötlet mögé állítani? Sok-sok kérdés, kétely merült fel bennem, hogy vajon érdemes-e bármit is tenni a saját mikrokörnyezetünkben, hiszen tevékenységünknek csak olyan elenyésző hatása lehet. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy kis lépésekkel is érdemes elindulni, mert ilyenkor Edward Lorenz pillangóhatással kapcsolatos gondolata jut eszembe: „Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Ezek alapján küzdenünk kell, mert bár „csak” gimnazisták vagyunk, mégis támadhatnak jó ötleteink a jövőt tekintve.

Sokat gondolkodtam a pályázati felhíváson, és felötlött bennem egy gondolat, amit bármelyik iskolában meg lehetne valósítani, függetlenül attól, hogy alapfokú, középfokú, felsőfokú intézményről van szó. Sőt még a legkisebbeket, így az óvodákat is be lehetne vonni a megvalósításba.

El kellene helyezni egy-egy asztalt az intézmények bejárataihoz közel vagy a közösségi helyiségekbe (aula, közösségi tér stb.), melyek jól megközelíthető, központi helyet foglalnak el, és melyek mellett mindenki nap mint nap többször elhalad. Az asztalokra 3 befőttes üveget kellene kitenni. Az üvegeket be lehetne festeni olyan színűre, amilyenek a szelektív hulladékgyűjtő tárolók (pl.: sárga, zöld, fehér). A színek alapján mindenki könnyebben asszociálhatna arra, hogy egy környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységről, célról van szó. Az egyik üvegre rá lehetne írni, hogy RÖVID TÁVÚ CÉLOK, a másikra azt, hogy HOSSZÚ TÁVÚ CÉLOK, a harmadikra pedig azt, hogy ADOMÁNYOZÁS. A cél az lenne, hogy iskolai projektnapokon (pl.: a Víz világnapján, a Föld napján vagy a Madarak és fák napján) lehetne olyan programokat életre hívni, melyeket belépőjegy ellenében látogathatnának akár diákok vagy a szülők. A befolyó összeg elosztásáról, azaz hogy melyik üvegbe mennyi kerüljön, az iskola diákönkormányzata vagy maga a diákközösség döntene, szavazna. Ezt az összeget lehet növelni pl. iskolai papírgyűjtéssel vagy egyéb jótékonysági felhívásokkal. Nem feltétlen folynának be hatalmas összegek, ugyanakkor nem is ez lenne a lényeg. A cél, hogy a diákok elkezdjék fontosnak érezni azt, hogy ha csak egy kis mértékkel is, de képesek hozzájárulni a közösen kitalált célok eléréséhez. A rövid távú célok pl.: az iskola ökopapírt, öko-WC-papírt vásárolna az osztályoknak. A hosszú távú célok pl.: erdei kirándulás vagy szelektív hulladékgyűjtés megszervezése az iskolában. Az adomány üvegben összegyűjtött összeget évente egy olyan kisméretű civil szervezet kaphatná, amelyet az iskola tanulói és pedagógusai szavaznának meg közösen. Ezzel a kis segítséggel is megtapasztalhatnánk a közösségben rejlő erő hatását.

A további ötletek kitalálását az iskolákban egy újonnan induló Környezet Team (KT) kezelhetné, az úgynevezett „ökolányok és „ökofiúk”. A KT környezetvédelmi tagságot nyújthatna a jelentkezők számára. Ez a csapat szervezhetne további programokat, melyek kiegészülhetnének az alábbi ötletekkel: közös kertészkedés, szemétszedés, takarítás az iskolában; plakátkészítés, előadások, projektnapok, túrák megszervezése.

Ezek a programok természetesen nem lennének kötelező jellegűek. A cél az lenne, hogy mindenki saját maga jusson el addig a gondolatig, hogy ehhez a csapathoz igenis megéri csatlakozni, mert a saját lehetőségei szerint így valós tevékenységekkel hozzájárulhat környezetünk megóvásához.