Én nagyon komolyan veszem a hulladékügyet. Nem tudom, honnan jött ez nekem, mert a környezetemben mindenki más bolondnak néz vagy kinevet e miatt a „bogaram” miatt. Igen, bogaras vagyok. De nem érdekel, mert én tudom, hogy jó ügy az én ügyem, a „hulladékügy”. Jó ügy, és érdemes vele foglalkozni. Nagyon örültem, amikor a tanárom megkért, hogy írjak erről az ügyről, mert végre van, aki meghallgat.
Úgy gondolom, hogy az embereknek tudatosabban kellene élniük. Jobban kellene figyelniük a környezetükre, a természetre és benne saját magukra. Miből is áll ez a tudatosság? Néhány alapvető dologról van szó. Először is, nagyon fontos, hogy az emberek ne szennyezzék a természetet az eldobott szemetükkel. Sokszor látom, hogy szemét borítja az utcákat, ahol élünk, és ez szörnyű.
Másodszor, jobban kellene figyelnünk arra, hogy mit vásárolunk és mennyit. A nagy cégek és reklámjaik ránk erőltetnek rengeteg olyan terméket, amire nincs is szükségünk, mégis elérik, hogy azt érezzük, az mindenképpen kell nekünk. Az a cél, hogy minél többet vásároljunk, az mindegy, hogy milyen haszontalan dolgot. Miután pedig telipakolt kosarakkal hazatérünk, és megesszük, megisszuk a rengeteg egészségtelen dolgot, a csomagolást a szemétbe dobjuk, „mint aki jól végezte dolgát.” De az igazság az, hogy a sok szemét, a csomagolóanyag nem tűnik el azzal, hogy a kukába dobjuk. A kukánkból a szeméttelepre szállítják, és ott áll halmokban, vagy néha elégetik, ami pedig termeli a mérgező füstöt.
Az embereknek többet kellene piacra járniuk, ahová viszik a saját kis szatyrukat, és abba teszik, amit megvesznek. Ezzel nem a nagy cégeket, hanem a helyi termelőket támogatjuk a pénzünkkel. Szerintem a boltoknak vasárnap zárva kellene tartaniuk, akkor legalább lenne egy vásárlásmentes nap a héten.
Nagyon jó dolognak tartom a szelektív hulladékgyűjtést, ami csökkenti a szemét mennyiségét a világon. Ennek ellenére sajnos sok felnőtt sem gyűjti szelektíven a szemetet, pedig a mi településünkön van erre lehetőség. Szerintem azonban nem a szelektív gyűjtés lenne a megoldás a hulladék problémájára, hanem az, ha nem termelnénk a szemetet. Ezt pedig úgy lehetne elérni, ha a gyártó cégek odafigyelnének arra, hogy mibe csomagolják a termékeiket. Műanyag flakon helyett lehetne üvegbe önteni az italokat és például a tejet is, amiket aztán lenne lehetőség visszaváltani. Az üdítős és vizes palackokat lehetne visszaválthatóvá tenni, és akkor nem kerülne rögtön a szemétbe.
Azokat a cégeket pedig, amelyek nem tartanák be a környezetbarát csomagolás szabályát, lehetne pénzbírsággal büntetni. Ezenkívül én mindenképpen betiltanám a műanyag szatyrok árusítását a boltokban. A zöldség- és gyümölcspultnál sem lenne műanyag szatyor.
Véleményem szerint ilyen apró dolgokon múlhat az, hogy milyen jövőt teremtünk magunknak és gyermekeinknek. Választhatunk. Élhetünk egy terméketlen földekkel és sivatagos területekkel borított, változatos állatvilág nélküli bolygón, ahol mérgezett a levegő és ihatatlan a víz, vagy saját kezünkbe vesszük végre a sorsunkat, és megoldjuk a „szemétproblémát”.
