Eszter (15) pályaműve

7,7 milliárdan vagyunk ezen a bolygón, és a közhiedelemmel ellentétben nem ezzel a számmal van a probléma. Amióta az emberiség fejlődik, az emberek kényelmére létrehozott eszközök és azoknak az előállítása megterhelik Földünket.

Lehet, hogy az eszközök fejlődtek, nem fogyasztanak annyit, esetleg energiatakarékosabbak, de az előállításuk és megsemmisítésük még mindig óriási problémát jelent. Mert ez a 7,7 milliárd ember arra törekszik, hogy egyre jobb és jobb életkörülménye legyen, amivel nincs is baj, viszont van egy határ, amit nem szabad átlépni, de az ember a kényelméről nem mond le. Itt jön létre az első érdekütközés.

A Földnek szüksége van ránk, és nekünk is rá, ennek ellenére mi többet akarunk, és emiatt a végsőkig képesek vagyunk elmenni… Csak éppen azt nem vesszük figyelembe, hogy nem tudunk még több dolgot felhalmozni, hogyha a talaj, amin állunk, már nem létezik többé. Itt jönnek képbe a különböző környezetvédelmi szervezetek, amik nélkül ott sem tartanánk, ahol most vagyunk. Akik a jelen lévő problémákra és azoknak a következményeire hívják fel a figyelmet. Amit most mondok, az lehet, hogy megrázó lesz…

Mindenki tud a problémáról, ha elássa, ha nem foglalkozik vele, ha tagadja, de TUD róla. Mert belénk van kódolva, mert le tudjuk vonni a következtetéseket, és a statisztikákat is el tudjuk olvasni, mert tudjuk azt, hogy ami egyszer létrejött, annak vége is kell hogy legyen. Mindenkinek vannak gondolatai, félelmei róla, és ha valamit el akarunk érni, akkor ezeket kell kihasználni. A legtöbb területen, legyen szó diplomáciáról, politikáról, gazdaságról, a probléma forrását a ki nem mondott, de jelen lévő társadalmi különbségek okozzák, és ez itt sincs másképp. Az, hogy a jólétben élő emberek pusztítását a szegények sínylik meg.

Egy olyan globális szervezetre lenne szükségünk, amelybe bárki beléphet, és a tagjait ugyanazok a jogok illetik meg, függetlenül a származásától, titulusától, munkájától és keresetétől. Az államfőknek, országvezetőknek pedig példát kell mutatniuk polgáraiknak, mert a problémáknak akkor lesz értékelve a súlya, hogyha a közszereplők is magukra veszik.

Olyan szervezetre van szükség, ahol a szavak tettekké formálódnak ahelyett, hogy csak üres ígéretek lennének, amely megbecsüli a tagjait, ahol mindenki azt érzi, hogy számít, mert ahol az emberek úgy érzik, hogy értékük van, ott sokkal könnyebben motiválhatók. Ami pedig ebben segítene, az az utánzás, mert ez a legelső dolog, amiből ismereteket szerzünk, utána pedig a tanult elemekből már valami újat, jobbat, egyénibbet alkotunk.

Így kell tennünk a környezetvédelemmel is, egy új trenddé kell formálnunk, olyan csomagolásba kell tennünk, amire az emberek fogékonyak. A mozgalomba pedig az összes szolgáltatónak, a magántól a nagyvállalatokig, be kell szállnia, például a környezettudatos életmódhoz szükséges eszközöket mindenki számára elérhető áron kell forgalmazni. A cél, hogy egy ekkora mozgalmat elindítsunk és fenntartsunk, nem lehetetlen.

Több hullámot kell létrehozni, amelyek mindig más-más oldalról közelítenek a probléma és annak megoldása felé, ezért a projektet mindenki személyre szabottnak, ezáltal könnyebben megvalósíthatónak tekintheti. Nagy háttérmunkát igényel, ahol minden egyes szakmai területre szükség van. Tanárokra, hogy a generációknak a szükséges ismereteket átadják, médiára, hogy a hír terjedésének ne szabjon gátat a távolság, pszichológusokra, akik a szociális kapcsolatokat, ezáltal az összefogást is erősítik.

A jelenleg létező környezetvédelmi szervezetek úgy tudnák a legnagyobb fejlődést elérni, hogyha az elvárásokhoz, a cél elérése érdekében, a szükséges feltételeket megteremtik, mert egyik nélkül nem tud működni a másik. Így tudjuk az embereket arra ösztönözni, hogy egy csapatban játsszanak, különben a történetünk végét nem csak elképzelni tudjuk majd…