Fanni (15 éves) pályaműve

Az általános iskolás korosztály még nagyon fogékony minden, a természetet, a környezetet érintő tevékenységre.

Visszaemlékezve a kisiskolás éveimre, nagyon élveztük az évente két alkalommal is megrendezésre kerülő papírgyűjtést. Igaz, hogy első osztályosként nem a környezetvédelem vezérelt, hanem az áhított nyeremény, hogy az az osztály, aki a legtöbb papírt gyűjti, tortát kap. De ennek ellenére belém ivódott, hogy a papírt külön kell gyűjteni. De nem csak a papírgyűjtés hozott lázba kisgyermekként. A „Tapossa laposra” jelmondat szintén az életem részévé vált. Megtanultuk, hogy miért is kell a műanyag palackokat a lábunkkal – ha nincs palackprésünk – összetaposni. Az iskolában volt egy kis konyhakertünk, magas ágyásunk. Megismertették velünk, hogy a saját termesztésű paradicsom, paprika vagy bármelyik zöldség, gyümölcs miért is jobb a boltinál. Nagyon sok versenyen vettünk részt, ahol hulladékból kellett valami új dolgot alkotni. Rengeteg „új játékot” alkottunk így tanáraink segítségével. A lázas munka közben az osztályunk csapattá kovácsolódott össze. Minden tanévben megemlékeztünk a természetvédelem jeles napjairól. A Föld napján zöldbe, a víz világnapján kékbe öltöztünk. Rengeteg versenyt szerveztek nekünk tanáraink ezekhez a jeles napokhoz kapcsolódva. Így ezáltal is belénk ivódott a természetvédelem fontossága. A „Te szedd!” mozgalom keretében megrendezésre kerülő országos szemétgyűjtési akcióban is minden évben részt vettünk, megtisztítottuk az iskolánk környékét az eldobált szeméttől. A közös természetjárások alkalmával közelről ismerkedtünk meg a minket körülvevő csodálatos természeti kincsekkel. Felfedeztük a világot, megtanultuk, hogy miért is kell védeni a természetet. Az iskola folyosóján kihelyezett elemgyűjtő is megtanította a nebulókat arra, hogy ezeket a veszélyes anyagokat nem szabad csak úgy kidobni, hisz veszélyeztetjük vele a környezetünket.

Bízom benne, hogy ezek az apró kis emlékek nemcsak bennem élnek elevenen, hanem több volt iskolatársamban is. Ha sikerül még kisgyermekként elültetni a környezetvédelem csíráját a gyermekek szívében, bízhatunk abban, hogy felnőttként sem feledkeznek meg ezekről a dolgokról. Mi, gyerekek, fiatalok is sokat tehetünk környezetünk megóvásáért. Nem mondhatjuk azt, hogy „Ez a felnőttek dolga!” Hisz mi is a fogyasztói társadalomhoz tartozunk, fogyasztunk, használjuk a természet adta javakat. Ezért meg kell tanulnunk, hogy hogyan is tudjuk megóvni a természetet, hogy még a mi unokáink, sőt az unokáink unokái is megcsodálhassák a minket körülvevő világot. Tanáraink, nevelőink példát mutatnak, útmutatást nyújtanak arra, hogy mit is tudunk mi gyermekként tenni. A mi feladatunk az, hogy kövessük, megfogadjuk tanácsaikat, és példát mutatva a jövő generációja számára tevékenykedjünk. Ha az ország minden egyes zugában él egy kis csoport, akik eszerint élnek, gondolkodnak, bízhatunk abban, hogy előbb vagy utóbb, de „megfertőzik” a környezetüket a természet szeretetével, a környezetünk védelmével.

Tehát minden fiatalnak üzenem, MI is tudunk tenni a Földünk megóvásáért! Sok kis kéz nagy dolgokra képes. Ha figyeltek arra, hogy a háztartásban keletkező hulladékot szétválogatva gyűjtitek, ha a vásárlásotok alkalmával igyekeztek a helyben készült árukat megvásárolni, ha figyelmet fordítotok a termékek csomagolására is, és nem a többféle csomagolóanyagba becsomagolt terméket választjátok. akkor már sokat tettetek a környezetünk védelméért.

„A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön” – szól a mondás, mely a híres, környezetvédelemmel foglalkozó aktivistától származik, David Browertől.

Kedves Fiatalok! Gondolkodjatok el, és cselekedjetek! Fogjunk össze, és mentsük meg a Földünket, hogy még sokáig élvezhessék utódaink ezt a gyönyörűséges, szép kék bolygót!