Lili (15) pályaműve

A mozgás sokaknak a kötelező rossz, csak az edzőtermekben eltöltött fárasztó, hosszú órák jutnak eszükbe, vagy az iskolai testnevelésórák. Valamennyien néhány edzés után határoznak úgy, hogy a futócipőt pedig minél messzebbre dobják maguktól. Pedig ha tudnák, mennyi pozitív hatással van a testre akár csak egy pici séta is!

A rendszeresen végzett sporttevékenységnek rengeteg előnye van, gondolok itt a fizikai és a mentális élettani hatásokra. Egy kiadós edzés után észrevették, hogy az egyén endorfinszintje növekszik, ami a memóriát és a hangulatot javítja. Talán ezért van az, hogy az edzőteremből csupa mosolygós ember távozik. A testmozgás azonnal hat az agyunkra, csökkentve a reakcióidőnket – ez bármikor jól jöhet a gravitációnak köszönhetően -, illetve az edzések hatására új sejtek is képződnek az agyban. Mégsem az agy az egyetlen szerv, amit befolyásol a testmozgás. Erősíti szívizmunkat, csontjainkat, serkenti az emésztést, nem beszélve arról, hogy mennyivel energikusabbnak érezzük magunkat egy-egy teniszóra után.

Ez mind szép és jó, de sokakban felmerül a kérdés: vajon hol és hogyan sportoljunk? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk, a lényeg a kitartás. Léteznek csapatsportok, mint a röplabda vagy a jégkorong, ahol amellett, hogy mozgunk, közösségi élményt is szerzünk. A másokkal való együttmozgás megtanít minket csapatban dolgozni (ez a tulajdonság jól jöhet majd az önéletrajzhoz is), elfogadni a segítséget, és persze azt is, hogy legyünk türelmesek embertársainkkal. Ennek ellenére az egyéni sport sem egy ördögtől való dolog, hiszen rengeteg, akár olimpiai sportág is egyéni sport. Nem kell másokra várni egy edzés alkalmával, és azt nem tudom, kinek mi a jobb, ám az egyéni sportban minden felelősség az egyénre hárul, nem egy egész csapatra. És ha egyedül vagyok, mások nem látják a táncmozdulataimat, amit itthon, a tükör előtt gyakorlok.

A helyszín a sportágtól függ, hiszen a teniszt nem ajánlatos a nagyszobában játszani, míg egy ugrókötelezéshez nem kell egy egész focipálya. Én mégis azt mondom, olyan sportágat kell választani, ami mind időben, mind helyszínben megfelel. Én például sosem lennék képes öttusázni vagy vívni, más pedig pont hogy nem szeret futni, velem ellentétben. Minden ember más, mindenkinek más igényei vannak, a sportban pedig az a nagyszerű, hogy van választási lehetőségünk!

Ám hiába a kedv, a motiváció vagy a menő felszerelés, amit sebtében a legközelebbi sportboltban beszereztünk, sokan mégis az időhiány miatt abbahagyják a rendszeres mozgást. Ebbe sajnos nem tudok belekötni, hiszen az iskola belőlem is rengeteget kivesz hétköznaponként, alig hagyva időt akár csak szusszanni is. A karanténidőszak alatt folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan tudnám becsempészni a sportot majd a dolgos hétköznapokba is, és rájöttem, hogy lehet, hogy nem tudok mindennap futni menni, de talán van lehetőségem naponta táncolni vagy hullahoppozni. Meglátásom szerint mindig van időnk sportolni, csak meg kell találni azokat a tízperceket, amikor ezt megtehetjük.

Vannak, akik tartanak a sérülésektől, amiket egy szerencsétlen esés alkalmával lehet szerezni. A nyújtás fontosságát rengetegen hangsúlyozzák, hiszen azzal el lehet kerülni az izomláz nagy részét. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a kitartó nyújtás a tökéletes spárgához vezet! A sportsérülések sajnos sokszor elkerülhetetlenek. Bárki léphet rosszul, hiszen hibázunk, a legfőbb dolog, hogy utána szakszerűen kezeljük a sérüléseket.

Ha pedig megszívleljük ezeket a tippeket, és van elég kitartásunk, heteken belül érzékelhetjük az esztétikai hatásait a sportnak, természetesen a már felsorolt hatások mellett. Az én célom az, hogy a mozgás feltöltsön, boldoggá tegyen. Ehhez néha segítségül hívom a barátaimat, akikkel együtt futunk, közben pedig élvezzük egymás társaságát.