Liza (19) Pályaműve

Nyugi, semmi stressz! Könnyű ezt mondani, főleg ha az ember éppen nyugodt, nem igaz? Te meg legszívesebben elmenekülnél a világ elől, csak valaki segítsen már! Ne, inkább ne is segítsen. Szorongsz, bizonytalan vagy, és azt mondják, ez természetes. Ne idegeskedj, és minden rendben lesz. Na ez az, ami nem nyugtatja meg az ideges embert, főleg akkor, ha úgy érzi, semmi sincs rendben.

Azt mondják, az élet olyan, mint egy hullámvasút. Vannak fentek, és vannak lentek. Van az a pont, amikor már nincs lejjebb, akkor jön a fent. Viszont ha már fent vagy, nagyon meredek az út lefelé. A stressz a hullámvasútnak az a része, amikor még nem tudod, hogy mikor érsz a tetejére, csak mész egyre feljebb. No meg az is, amikor már zuhansz a mélybe, és fogalmad sincs, hol az alja. Az élet stresszes, ezt egyértelműen megállapíthatjuk. Persze, vannak emberek, akik számomra érthetetlen okokból élvezik ezt a vidámparki játékot, amit én leginkább a halálközeli élményhez hasonlítanék. Beülök abba a szűk kocsiba, magam elé húzom a biztonsági kart, majd elgondolkozom azon, miért is hívják biztonsági karnak, mert egyáltalán nem tűnik biztosnak a dolgában. De már nem szállhatok ki. A hétköznapokból sincs kiszállás, ha meg is állnál, kénytelen vagy sodródni az árral. A gyomrod görcsbe rándul, mert tudod, hogy bármelyik pillanatban történhet valami rossz. Félrelépsz a járdán, téged feleltet a tanár, amikor pont nem tanultál, nem végzel a határidős munkáddal, összetöröd az autót, és még ezer más apró hétköznapi dolog, aminek bekövetkezési esélye alacsony. Persze, sosem nulla – gondolod jogosan. Ahogy haladunk egyre feljebb a síneken, a benned felgyülemlett adrenalin kitágítja az ereidet, aminek hatására a szíved egyre hevesebben ver. Az izmaid megfeszülnek, zúg a fejed, és azon kapod magad, hogy egyre nehezebben veszed a levegőt. A tested reagált a stresszre, mivel vészmadár voltál, ő is úgy érzi, hogy baj van. A gondolataid azon járnak, hogy mi lesz majd, ha… Folyamatosan feszült, ideges és fáradt vagy, de nem tudsz aludni, hiszen egy hullámvasúton ülsz, éjszakákon át, és rettegsz. Mivel nem pihened ki magad, ez másnap megismétlődik. A stressz az életed részévé vált. Nem eszel, vagy éppen túl sokat eszel. Ég a gyomrod, hányingered van. Eközben a mellékveséd folyamatosan termeli az antistresszhormont, de mindhiába, hiszen ideges vagy. És még nem is értünk fel a hullámvasút tetejére. A hajad hullik, a hormonháztartásod felborult, és azt sem tudod, hol áll a fejed. Azt akarod, hogy végre vége legyen. A hullámvasút hirtelen megáll. Te fent vagy a tetején, de nem csodálod meg a látványt, pedig innen rálátnál az egész városra. Helyette becsukod a szemed, és rettegsz attól, hogy mi lesz ezután. A kocsisor hirtelen megindul, mindenki sikít, és zuhansz a mélybe. Jön a tényleges baj. A gyomorfekély, a cukorbetegség, a reflux, a pánikroham, a magas vérnyomás egészen a szívinfarktusig és a stroke-ig. Ez lettél te, mert nem élvezted a hullámvasutazást.

Szerintem… senkinek sem kellene így élnie. Mennyivel jobb lenne, ha a félelem helyett az ember élvezni tudná mindazt, ami vele történik. A világ tetején nézni a kilátást, és élvezni azt, hogy még a szélnél is gyorsabban száguldasz egészen addig, amíg a menet végére nem érsz, hiszen ez csak egy átmeneti állapot. Mert egyszer vége lesz, és csak akkor mehetsz még egy kört, ha újabb jegyet veszel. De mégis ki akarná ezt átélni újra és újra? A stressz forrása a legtöbb esetben az, hogy sosem tudunk megelégedni azzal, amink van. Mindig többre és többre vágyunk, majd félünk, hogy kudarcot vallunk. Idegeskedsz valami miatt? Tudsz tenni valamit, ami megoldja a problémád? Ha igen, cselekedj. Ha pedig nem, akkor az aggodalom sem segít. Tehát nyugi, semmi stressz.

Ha kéne választani hármat, hogy számodra mit jelent, Te mit választanál? Benne lenne az egészség, a biztonság, a jövő?

Habár nem vesszük észre, mindennapos probléma a klímaváltozás a 21. században.  Gondoljunk bele: egyik nap -3 C° van, míg a következő napon 10 C° a hőmérséklet. Ez normális? A válasz magától értetődő: nem!

Az időjárás szélsőséges, és a fájdalomcsillapító szedése már-már szokássá vált egy migrénre hajlamos személynél. Ez „csak” két ok, amivel felhívható az emberek figyelme a klímaváltozás következményeire, de még nem is említettem a jövőt és Földünket.

Jövő. Szép és elgondolkodtató szó. Itt is megoszló lehet a vélemény, hisz valaki a jövő heti záró vizsgán agyal, míg más éppen a családalapításon gondolkozik. Egy a közös ebben a két dologban: reménnyel telik, a remény mögött pedig hit áll.

Kevés helyen van kihangsúlyozva a hit fontossága. Ha nem hiszünk abban, hogy ez a világ, ez a kialakult helyzet még menthető, nem is lesz az!

Igenis fontos, hogy ne dobjunk félre egy cigicsikket, hogy ne járjunk az 500 méterrel arrébb lévő boltba autóval, és az is, hogy ne vegyünk meg minden haszontalan kacatot, amit utána kidobunk a legközelebbi kukába.

Ezek kis dolgok, de hatalmas kárt tudnak okozni. Ha mindezt hagyjuk, hogy benyeljen minket, azt nem fogjuk tudni legyőzni!

Földünkön a több mint 7 milliárd emberből igen kevés az, ki felelősséget érez azért, hogy éghajlatunk rendben működjön.

Én azt szeretném, hogy a majdani gyerekek egy egészséges világban nőhessenek fel, és a faültetés számítson egy hasznos, ám természetes programnak. Azt szeretném, hogy ne kelljen küzdeniük azért, hogy ne legyen mindennapos a szemetelés. Azt szeretném, hogy nagy mosollyal menjenek szánkózni télen egy gyönyörű hóesés közepette, amikor annak az ideje van. Azt szeretném, hogy ne kelljen aggódniuk a nagyszüleik miatt, hogy hogyan viselik az időjárást, és végül azt szeretném, hogy nyugodtan élvezzék a természet szépségét.

Te mit szeretnél?

Tehát élet. Csodálatos. Napsütésre és csicsergő madarakra ébredni, egy gyermek első kacaja, az első szerelem, egy diploma megszerzése, a gyógyulás megélése, utazások idegen, ám lélegzetelállító helyekre, egy meseszép történet elolvasása/megismerése és végül egy mindent elsöprő, élményekkel és szeretettel teli élet elmúlása.

Mindezt nem vonhatjuk meg az emberiségtől!

Vigyázz a Földünkre, mert Ő ad nekünk mindent!